Sajnálom!

4. fejezet

/Szofi szemszöge/

 Felnéztem, és megláttam Sebastiant.
-Szia.-köszönt. Gondolom felismert, amikor odamentem hozzá hogy gratuláljak.
-Szia. Te... Nekem jöttél tegnapelőtt a boxutcában.-mondtam kicsit zavarodottan.
-Igen, valakinek nekimentem, de csak lefele nézett. Tényleg, akkor te voltál, onnan gondolom mert most is úgy kezdtük a beszélgetést hogy lefele nézve válaszoltál.-nevetett.
-Jól van, na!-én is nevettem-Kicsit szégyellős vagyok.
-Hát, pedig egy ilyen szép lánynak mint te...-mosolygott. Zavarodottságomban nem tudtam mit válaszolni.
-Jól vagy?-kérdezte kis idő múlva.
-Ő... igen.. csak... most mennem kell.-mondtam hadarva majd elszeleltem az italokkal a kezemben...
Most meg mit csináltam! Csak úgy ott hagytam. Bocsánatot kell kérnem tőle...
-Na végre hogy ideértél! Nézd, Anya meg Chris hogy táncolnak.-mondta Zsófi az italokat kivéve a kezemből.-Minden rendben van?-kérdezte ikertesóm.
-Ő... igen, minden rendben van.-adtam egy ál mosolyt, majd leültem hozzá.-De, hol van Bia?
-Nem tudom. Idejött Kimi Räikönnen , adott neki egy italt és elmentek táncolni.
-Értem, az jó.-mosolyogtam.
Kis idő múlván, anyáék úgy döntöttek hogy visszamennek a szállóba, eléggé fáradtak voltak. Egy órával később, mikor megláttam Sebet, erőt vettem magamon és odamentem hogy bocsánatot kérjek tőle.
-Szofi, hová mész?-szólt utánam Zsófi.
-Van egy kis dolgom!-csak ennyit válaszoltam. Még a fülem sarkából hallottam hogy Zsófi valamit mond:-Ja, menj csak nyugodtan, én majd elszórakozom egyedül is!-Én csak mosolyogtam, majd mikor megbökdöstem Seb vállát...
-Szia.-mondtam félős hangon.
-Szia.-köszönt elég boldog arckifejezéssel.
-Csak, bocsánatot szeretnék kérni amiért csak úgy ott hagytalak...
-Figyelj, semmi baj.-mosolygott-Én kérek bocsánatot.-egymásra mosolyogtunk majd megszólaltam.
-Akkor, ezzel el van rendezve.-mondtam.
-Igen.-mosolygott-Egy italt?-ajánlotta fel Seb.
-Persze, köszönöm.-Iszogattunk egy kicsit, szórakoztunk, beszélgettünk. Majd mikor már kicsit sokat ittunk, és elfáradtunk elmentünk hogy leüljünk. Mikor mentünk a székek felé,  Seb hirtelen megfordult, én meg nem figyeltem és pont úgy ütköztem neki hogy ajkaink összeértek. Nem tudom, valahogy nem éreztem azt hogy abba kéne hagynunk a csókot. Ezzel Sebastian is így volt. Csókunk után megszólaltam.
-Sajnálom, én csak...-Seb csak mosolygott-nem figyeltem és...-majd mondandómat Seb újbóli csókja szakította meg. Majd ismét megszólaltam.
-Asszem...hozok még... egy kis italt-mutogattam az italpult felé viccesen, és zavarodottan.-igen...-majd fogtam magam és elindultam. Visszamentem, és ezek után nem beszéltünk a történtekről. Nagyon jól mulattunk. Majd mikor már a buli vége felé jártunk, és a sok alkohol hatása alatt voltunk...
-Nincs kedved feljönni hozzám?-ejtette ki száján Seb a kérdést.-Bocs, ezt nem kellett volna..
-Oké!-Szakítottam félbe válaszommal. Az este folyamán nem igazán emlékszem a történtekre, csak arra, hogy taxit hívtunk, majd megérkeztünk egy szállodához, és Seb az ölében vitt fel a szobájába, mert én már menni is alig tudtam. Ennyi... Többre nem emlékszem....
Másnap reggel, elég korán keltem, magam mellett egy szőke némettel. Sebastian volt az, még aludt. Felöltöztem, megfogtam a táskámat, és kiosontam a szobából. Becsuktam az ajtót, vettem egy mély lélegzetet, majd szomorú arccal elindultam a hotelba, anyáékhoz. Már biztos aggódnak... Egész a hotel vezető útig gondolkoztam a tegnap estéről, meg a ma reggelről...
Mikor beléptem a hotel ajtaján anyáék megrohamoztak.
-Te hol voltál? Már annyira aggódtunk.-ölelt meg anya.
-Sebastian-nál aludtam.És egyébként, 21 éves vagyok, tudok magamra vigyázni.-mosolyogtam, majd hirtelen szomorúra változott arcom.
-Kicsim, minden rendben van?-kérdezte aggódva anya.
-Igen, minden oké!-mondtam egy álmosollyal az arcomon.-Amúgy, Zsófi, Bia?? Hol vannak?-tereltem a témát.
-Hát. Ők sem érkeztek meg az éjjel.-mikor ezt kimondta anya, az ajtón Zsófi lépett be.
-Szia!-mentem oda egy öleléssel köszönteni.
-Szia.-mondta komásan.-Elég nagyot buliztam az éjjel. Kész hulla vagyok.-mondta ikertesóm ledobva táskáját a földre.
-Csak nem te is egy pilótával voltál az este?-kérdezte anya.
-De.-adott egy gyors választ.-Miért, még ki volt?
-Hát az ikertesód.-mondta anya mosolyogva. Zsófival egymásra néztünk és csak mosolyogni tudtunk örömünkben.
-El kell mesélned mindent!De majd ha hazaértünk mert most hulla fáradt vagyok.-Bementünk a szobánkba majd ledőltünk az ágyunkra. Kis idő múlván Bia is belépett a szobába és csak úgy beesett az ágyba.
-Hát te? Hol voltál az este folyamán?-kérdeztem komás hangon.
-Hát... Ugyanazt csináltam, mint ti. Anya mesélte hogy ti mit csináltatok, kivel töltöttétek az éjszakát.-válaszolta és már aludt is. Később mi is elaludtunk Zsófival.
Hétfő éjszaka utaztunk haza Budapestre. Az egész repülőutat végig aludtuk Tesóimmal. Reggel 4 órakor értünk haza, leszálltunk a repülőről majd hazamentünk. Otthon ki sem pakoltunk a bőröndökből, inkább elmentünk aludni. 11 órakor keltünk fel, ebédeltünk kipakoltunk a bőröndökből, majd tesóimmal elvonultunk a szobámba hogy elmeséljük a kis kalandjainkat.
-Zsófi! Te kezd. És előre is bocsi hogy vasárnap a partyn ott hagytalak.-húztam félre a számat.
-Semmi baj. Ami után elmentél olyan történt velem, amire soha nem számítottam volna.-felhajtotta fejét, és csak úgy ragyogott arcán az öröm.
-Na, meséld már! Már kíváncsi vagyok!-szólalt meg Bia.
-Oké, rendben.-sóhajtott egyet, majd belekezdett-Hát, először is...

/Zsófi szemszöge/

-Ja, menj csak nyugodtan, én majd elszórakozom egyedül is.-mondtam Szofinak, de ő nem figyelt, hanem odament Sebastian Vettelhez. Nem figyeltem tovább rá és belekortyoltam az italomba mikor valaki hozzám szólt.
-Elég  jó ez a party.-mondta egy pasi. Fel néztem hozzá és a Mclaren versenyzőjét láttam, Jenson Buttont.
-Igen. Az.-mondtam hirtelen zavarodottságomban.
-Foglalt ez a hely?-kérdezte Jenson udvariasan.
-Már nem. Tesóm itt hagyott.-húztam a számat.-ülj le nyugodtan.
-Ohh. Jenson Buton vagyok.-leült, majd bemutatkozott.
-Igen. Tudom.-mosolyogtam.
-És.. Téged hogy hívnak?-kérdezte Jenson.
-Ohh, bocsi. Zsófia Dobrev vagyok.-mutatkoztam be.
-Örülök hogy megismerhetlek.-mosolygott.
-Én is.-majd viszonoztam mosolyát.
-Kérsz egy italt?-kérdezte egy kis kínos csönd után.
-Igen, köszönöm.-mondtam majd felálltunk és elmentünk az italpulthoz. Beszélgettünk, italoztunk, táncoltunk majd reggel  Jenson szálloda szobájában ébredtem. Nem tudom hogyan, lehet hogy elaludtam, és Jenson felhozott..
-Hogy kerültem ide?-kérdeztem korán reggel Buttontól.
-Hát, bealudtál a taxiban, és inkább felhoztalak hozzám.-válaszolt a mellettem fekvő Jenson.
-Hát, nagyon köszönöm.-mondtam.
-Nincs mit! Nem vagy éhes?-kérdezte.
-De!
-Akkor, együnk valamit.-felvettem magamra Jens egyik ingét majd kimentünk a konyhába, majd elkészítettünk valami ehetőt. Nem vagyok valalmi jó a főzésben, és nem akarom magam nagyon dicsérni de finom lett! Később, mikor már megreggeliztünk, odamentem a csaphoz, és elkezdtem mosogatni.
-Mit csinálsz?-kérdezte Jens, izmos testére felhúzva egy pólót.
-Csak elmosogatok.-mondtam mosolyogva.
-De nem kell. Hagyd csak, majd én megcsinálom.
-Nem! Majd én megcsinálom, tartozom ennyivel.
-Még is miért?
-Amiért nem hagytál ott a taxiban miután elaludtam.
-De hát ez természetes!-odajött, majd kivette a kezemből a szivacsot.
-Hé! Add vissza.-nyújtózkodtam mivel Jenson a magasba tartotta a szivacsot.-Ez nem ér! Nem vagyok ilyen magas.-nevettem el magam. Jens is csak nevetett.
-Majd visszaadom ha..-mondta a kezét még mindig a magasba tartva.
-És mi lenne az a ha?-karba tett kézzel kérdeztem.
-Ha megcsókolsz.-mondta. Szemeim tágra nyíltak, és csak a gyönyörű szép szemeit tudtam bámulni. Majd ajkaink egyre közelebb értek egymáshoz. Majd megcsókolt. Csókunk után csak egymást tudtuk nézni. Kis idő után elmosolyodtam, majd Jenson megkérdezi:
-Mi az?-kérdezte vidáman.
-Ááá.. Semmi..-nyúltam a hátam mögött lévő habos mosogatóvízbe. Majd habos kezemet az arcára tettem.
-Hé!-megfogta a karom, majd megcsókólt ismét. Eltartott egy ideig csókunk, majd úgy döntöttem hogy ideje anyáékhoz mennem, biztos már aggódnak. Mikor a hotel ajtajához értem, megfordultam hogy elbúcsúzzak Jensontól.
-De, amúgy, most mi legyen? Csak mert hogy megcsókoltál, és nem csak ezért akartad ezt.-magyaráztam.
-Igen. Szeretnék veled kapcsolatot kialakítani. De nem csak baráti szinten.-mosolygott. Nem tudtam mit mondani, csak közelebb mentem hozzá, majd megöleltem. Szerintem ez az ölelés egyértelmű volt Jensnek hogy én is szeretném. A búcsúzkodás és telefonszám cserélés után, elindultam a hotelba. Egész a hotelig vezető útig nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról, olyan boldog voltam.

/Szofi szemszöge/

Csak, néztem, mosollyal az arcomon amit Zsófi mesélt. Nagyon örültem ami vele történt, miután én otthagytam az asztalnál tegnapelőtt  este.
-Ezt nem mondod?-néztem lepődötten,örömmel telve.
-De de!Na, és hát ennyi, és most megadta a telefonszámát!-Zsófi összeszorította fogait és csak mosolygott, mint én.
-Na, de most te mesélj!-mondta ikertesóm.
-Én majd utoljára.-válaszoltam, majd egy kicsit elszomorodtam.
-Minden rendben van?-kérdezték.
-Igen.Persze.-egy kis idő után válaszoltam majd-Na, mesélj Bia.Veled mi történt?
-Hát! Mikor Zsófiival ott ültünk az asztalnál, amikor elmentél italért, ami elég sokáig tartott-nevetett-akkor, odajött hozzám egy férfi....


/Bianka szemszöge/


Zsófival beszélgettem, mikor odajött hozzám egy baseball sapkás férfi.
-Szia.-halkan megszólalt. Mikor felnéztem, megláttam Kimi Räikönnent. Nagy nehezen én is visszaköszöntem neki.
-Szia.
-Kimi Räikönnen vagyok.-mutatkozott be.
-Igen, tudom.-mosolyogtam el magam.-Én pedig Bianka Dobrev vagyok
-Gyönyörű név.
-Köszönöm.-kicsit elpirultam.-Ja, bemutatom a testvérem, Zsófi Dobrevet.
-Helo!-odament majd kezet ráztak.
-Nem szeretnél leülni?-mutattam az üres szék felé.
-Nem, köszi.És te nem szeretnél inni velem egy italt?-kérdezte a poharat odanyújtva nekem.
-De, miért ne!-adtam egy bájos mosolyt majd felálltam, Kimi odaadta az italt, majd elindultunk az italpulthoz.
-Ugye nem baj ha elmegyek?-kérdeztem testvérem mielőtt elindultunk.
-Nem, dehogyis el leszek majd Szofival.
-Köszi.-Odaértünk a pulthoz majd beszélgettünk.
-Ki az a Szofia?-kérdezte kíváncsian Kimi.
-Ja, ő csak Zsófi ikertesója.-válaszoltam.
-Tehát, hárman vagytok testvérek.
-Igen.
-És, ki az idősebb? Zsófi, vagy Szofia?
-Szofia. Egy perccel.-Kimi csak bólintott egyet majd belekortyolt az italába.
-És gondolom, te vagy a legidősebb.
-Igen, én. De csak egy évvel.-Beszélgettünk még egy kicsit, sorra ittuk az alkoholt. Nagyon jól mulattunk az este, majd nekem valahogy megszakadt az este... Csak arra emlékszem hogy Kimivel voltam. Reggel ismeretlen helyen ébredtem, magam mellett egy szőkés barna hajú férfival. Aztán rájöttem, mikor megfordult hogy Kiminél vagyok. Kis idő után felkelt.
-Jó reggelt!-köszöntött a finn.
-Jó reggelt!Mi történt tegnap este?-kérdeztem.-És hogy kerültem ide?
-Kicsit sokat ittunk, és elaludtál, és a testvéreidet meg már sehol sem láttam, ezért fölhoztalak hozzám.-nyújtózkodott egyet, majd fejét megtámasztva várta a reakciómat hogy mit mondok.
-Hű..-szemöldököm összehúztam-Köszi. De, ugye nem csináltam semmi hülyeséget? Mert nem igazán emlékszem a tegnapra, mikor még nem aludtam el.-vártam Kimitől a megnyugtató választ, de ő csak nézett kis mosollyal az arcán.
-Hát, azt mondtad hogy belém zúgtál, és meg is csókoltál.-nevetett.Csak nagy szemekkel néztem, már kezdtem elpirulni és betemettem kezembe arcom.
-Ezt nem mondod!Ne haragudj!Soha többé nem iszom!
-Semmi gond. Elég jól el voltunk.
-Hát, igen. Kezdek éhes lenni.-rátettem a kezem a hasamra.
-Akkor, menjünk aztán együnk valamit. Biztos lehet kapni valami finomat a lenti étteremben.
-Okés.-elkezdtem kikelni az ágyból, de Kimi megragadta a derekam majd visszahúzott, fölém hajolt majd ajkaink összeértek. Megcsókolt. El tartott egy ideig csókunk, majd később megszólaltam.
-Ööö.. mi most...-kezdtem csókunk után kicsit zavarodottan.
-Járunk.-félbeszakított válaszával, majd újra megcsókolt. csókunk után csak mosolyogtam rá, és gyönyörű szép szemeibe mélyedtem. Később megszólaltam.
-Most már tényleg menjünk.
-Rendben.-felöltöztünk majd lementünk reggelizni. Mikor végeztünk, felmentünk a szobába.
-Szerintem, elindulok haza, biztos már várnak otthon, meg nem is tudják hogy hol vagyok. Meg nem tudom hogy mikor utazunk haza.
-Rendben. Miért, hol laksz?
-Magyarországon, Pesten.Csak Apa haverja meghívott minket. Christian Horner.
-Ott lesz nemsokára futam, három hét múlva.
-Igen, tudom.-mosolyogtam.
-És, ki jössz?
-Hát persze, már alig várom.
-Meg adod a címed?-adott egy bájos mosolyt.
-Persze.-megírtam neki a lakcímem-A tesóimmal lakom együtt.-odanyújtottam a cetlit kezébe, majd elindultunk lefele. Lent egy csókkal búcsúztunk el egymástól, majd elindultam. Beletúrtam a táskámba hogy megkeressem a telefonom, de nem találtam. Eszembe jutott hogy Kiminél letettem az asztalra. Visszarohantam, Felmentem az emeletre, majd bekopogtam az ajtón.
-Szia.-lepődött meg.
-Szia. Bocsi, csak itt hagytam a telóm.
-Gyere be.-beljebb léptem, majd egy csókot nyomtam szájára. Bementem, felkaptam a telefont, majd ismét elbúcsúztunk. Fél óra múlva megérkeztem a családomhoz....

/Szofia szemszöge/

-Ez nagyon jó! Úgy örülök hogy összejöttél Kimivel, Zsófi meg Jensonnal.-megöleltem testvéreimet.
-És, te Szofi? Veled mi történt?-kérdezte Bia az ölelés után.
-Hát..-szomorodtam el. Már könnyeztem egy kicsit.
-Mi a baj?-kérdezte ikertesóm.
-Elmesélem.-egy ál mosoly és elkezdtem mesélni-Hát, én Sebastiannal voltam az este, és hát, mi is sokat ittunk, még meg is csókolt a partyn, kétszer is. Akkor igazán beleszerettem, de már előtte is, de most már nagyon. Majd este megkérdezte hogy nem-e megyek fel hozzá ott aludni én meg igent mondtam. Fel mentünk, másnap reggel pedig, még aludt, én meg ott hagytam...
-Te képes voltál ott hagyni?-néztek nagy tekintettel tesóim.

-Tudom, nem kellett volna.-néztem lefele.
-Hát nem. Főleg ha szereted. Szofi!
-Tudom! De most mit csináljak?
-Hát, mond meg neki hogy szereted.-mondták egyszerre testvéreim.

-Talán... talán igazad van!-majd mikor ezt kimondtam, kirohantam a szobámból.
-Hová mész?-kiáltotta utánam Zsófi.
-Hát.. Silverstone-ba!-visszajöttem, hoztam a kezemben a bőröndömet és elkezdtem bepakolni. Fél óra készülődés után, elköszöntem testvéreimtől. Lerohantam az emeletről, majd az ajtó felé vettem az irányt. Anyáék a konyhában ültek, beszélgettek, de én csak elsuhantam előttük.
-Szofia! Hová mész?-kérdezte anya mire én csak ennyit mondtam:-Silverstone-ba!-és már ki is léptem az ajtón. Beültem az autómba, és egy óra autózás után a reptéren is voltam. Még egy telefonálást ejtettem tesóimmal, hogy majd a kocsimért jöjjenek el a reptérre. Leadtam a csomagjaimat, majd felszálltam a repülőre. Számomra egy igen hosszú repülőút következett...

/Sebastian szemszöge/

Kedd reggel kicsit máshogy keltem. Hisz, akibe beleszerettem csak gondolt egyet és hétfő reggel amíg aludtam elment. Nagyon elkeseredett voltam. Azok a gyönyörű szép sötét barna szemei...
Még gondolkoztam egy kicsit, majd a nap hátralévő idejét, amíg nem indultam, a hotelban töltöttem. Majd este összepakolva a bőröndbe elindultam lefele. A földszinten, az ajtóhoz érve láttam hogy esik az eső, már sötétedett is. Elővettem az esernyőmet, és kimentem hogy bepakoljak az autóba.
-Sebastian!-kiáltotta valaki a nevemet miközben a csomagtartóba pakoltam be bőröndömet. A hang felé néztem, és megláttam Szofiát. Vizes ruhájában állt az esőben a lámpa alatt.

/Szofia szemszöge/

-Sebastian, sajnálom hogy ott hagytalak, nagyon sajnálom! Amióta megláttalak, én teljesen beléd szerettem, és a vasárnap történtekkel, csak fokozódott az érzés irántad.-már könnyeztem, de Seb csak állt és nézett. Azt hittem hogy nem akar velem lenni, de ekkor... eldobta esernyőjét, és felém rohant. Mikor odajött hozzám, közelebb lépett,  fel néztem szemeibe, majd megcsókolt. Ott álltunk a sötétedő ég alatt, az esőben, átölelve egymást csókunk közben...

Már majdnem...

3.fejezet

Elég késő lehetett mikor a lányok hazaérkeztek a tegnap esti buliból. Ezért is kelt fel egy személy igen csak nehezen....Talán a sok alkohol miatt?? :))

/Bianka szemszöge/

 Reggel hangos beszédre lettem figyelmes. Mivel nem tudtam aludni tovább, így hát fel keltem. Ránéztem az órámra...- Már fél tíz?-ugrottam ki az ágyból. Össze kell készülődnöm, még a végén nem érünk oda a szabadedzésre! Miután kikeltem az ágyból, felvettem a papucsom, elindultam a hang felé. Odaértem, és csak annyit láttam hogy Zsófi éppen Szofiát nyaggatja hogy keljen fel.
-Ébresztő! Kelj már fel, indulnunk kell!-legkisebbik tesóm, Zsófi Szofin ugrált.
-Jó, jó! Mindjárt, csak, még öt percet adj!-mondta Szofi álmos hangon.
-De, nem mindjárt! Másfél óra múlva kezdődik a Britt szabadedzés!Időben ott kell lennünk!-mostmár a takarót húzta le róla Zsófi. Akkor már én is odamentem hozzá segíteni, hisz nem késhetünk le a szabadedzésről. Végül, ahogy mondta Szofi, pontosan öt perc után kikelt az ágyból. Felvette red bull kék színekben pompázó papucsát és a fürdő felé vette az irányt....

Eltelt fél óra, és már útra készen voltunk a pályára. Így hát elindultunk lefele a hotelban. Beültünk egy autóba, amit chris küldött elénk. Talán most már mintha a bátyánk lenne Chris, olyan gondoskodó.. Fél óra autózás, és beszélgetés után megérkeztünk. Kiszálltunk a járműből és elindultunk befele. A boxutcán végig sétálva, benézve néhány garázsba miket tevékenykednek egyes csapatok, és már ott is voltunk... a Red Bull garázsánál... És mikor megláttam az egyik versenyzőnek a járművét.... Eszméletlen gyönyörű, és felejthetetlen látvány volt. Azok a szép élénk színek... Mintha az álom autóm lenne. És teljes életnagyságban, nem pedig TV-n keresztül...
-Sziasztok!-köszönt egy ismerős hang. Christian volt az.
-Christian!-rohantunk oda megölelni a lányokkal.
-Na? Milyen?-kérdezte az autóra mutatva.
-Ez... ez... eszméletlenül brutál király.-jártuk körbe az autót tesóimmal. Még jó hogy a kocsi nem éppen volt összerakva, így jobban meg tudtuk figyelni több részét is.
-Lányok, ő itt Mark Webber!-mutatta be az éppen most érkező pilótát.
-Én jól tudom hogy ki ő.-ment hozzá közelebb Szofia.
-Bemutatnám Sebastiant is, csak sose találom, mindig az utolsó pillanatban esik be.-nevetve nézett körbe a tömegben, őt keresve. Kezet fogtak Szofi és Mark, majd egy képet is csináltak, autógrammot is kapott. Én is odamentem csinálni vele egy képet, még Zsófi is.Később a csapat néhány tagjának is bemutatott minket chris, köztük Adrian Newey-nak is...

/Szofia szemszöge/

Mikor vége lett a fénykép csinálásoknak, tesóimmal úgy döntöttünk hogy elmegyünk egy büféhez mert megszomjaztunk. Elköszöntünk, apa és anya ott maradtak Chrissel a garázsban egy kis körbemutatásra.
Elindultunk a boxutcán keresztül. A lányok bal oldalán sétálltam, és szokásos módon lefele nézve az aszfaltot. Már majdnem a végére érünk a boxutcának mikor valaki nekem jött a bal oldalamnak...

/Sebastian szemszöge/

 A boxutcában futva mentem a garázs felé, mert egy kicsit késésben voltam, szokás szerint. Még át sem öltöztem stb... Futás közben,mintha valaki az én nevemet mondta volna. A hang felé fordultam de senkit sem láttam. Mikor visszafordultam....
-Bocsáss meg! Nem akartalak meglökni!- magyarázkodtam.Neki mentem egy lánynak. Nem láttam pontosan hogy ki lehetett, mert nem nézett fel.
-Semmi baj.-csak ennyit mondott. Egy bő, elhadart válasz, és már ment is tovább. Kicsit furcsálltam, de aztán észbe kaptam és tovább mentem a garázsba. Odaérkeztem, és Chris megrohamozott két idegennel mellette..
-Na, végre hogy itt vagy! Öltözz át, aztán gyere ide, meg kell beszélnünk valamit!-zúdította rám a feladataimat. Megkoccintotta vállamat és elindultam az öltöző felé. Átöltöztem, majd siettem Chrishez.
-Először is, szeretném bemutatni egy volt osztálytársam és egyben legjobb haveromat, Lukast, és feleségét Emilie-t.-Bemutatkoztunk, kezet fogtunk majd Chrissel és a csapat néhány tagjával elvonltunk megbeszélni néhány fontos dolgot...

/Zsófi szemszöge/

Megvettük az italokat, apának is meg anyának is vettünk valamit bár nem kérték. Szép lassú léptekben visszamentünk a garázshoz, Mark oldalához mivel Szofi nagyon kérte hogy odamenjünk. Szerencse hogy odamentünk, mivel anyáék épp ott ültek bent közvetlen az RB-8-as mellett.
-Sziasztok!Hoztunk nektek is innivalót!-Odanyújtottuk azokat, és mi is leültünk csak egy kicsit beljebb a garázsban. Beszélgettünk még ott egy kicsit majd elkezdődött a szabadedzés. Bent maradtunk a garázsban, és előrementünk anyáékhoz. Mark már majdnem, közvetlen a lámpa zöldre váltásának pillanatában kiment, de csapattársa, Sebastian, még nem. Bent ült a kocsijában bukósisakkal a fején, és várta az engedély hogy "mehetzs!". Mikor megkapta azt, elindult. A másfél órás szabadedzésből már eltelt egy óra, mikor úgy döntöttünk tesómékkal hogy odamegyünk Christianhez hogy adjon egy kis felvilágosítást az autóiról...
Vége lett az első szabadedzésnek is, majd a másodiknak is. Ezek után visszamentünk a hotelba és a nap hátralévő részében körül néztünk Silverstone-ban. Este visszaérkeztünk a hotelba, elmentünk fürödni, enni majd lefeküdtünk aludni...
Másnap reggel felkeltünk, megreggeliztünk, összekészülődtünk majd elindultunk a pályára a harmadik szabadedzésre. Megérkeztünk, beszélgettünk Chrissel, én egy keveset beszéltem Markal is. Majd elkezdődött. A harmadik szabadedzés... Szerencsére az is sikeresen lezajlott. Amíg nem kezdődött el az időmérő, addig volt időnk sétálgatni, körülnézni a közelben testvéreimmel.
-Nézd Szofi!-hívott oda egy kisebb bolthoz Bia. Egy kisebb red bull shop volt az. Bementünk, körülnéztünk, még pár kisebb apróságokból is bevásároltunk. Ben voltunk vagy 20 percet miután kijöttünk, és elindultunk vissza Chrissékhez.
-Miket vettetek?-kérdezte anya, mosolygós arccal.
-Hát.. Bia talált egy red bull boltot, és hát, vettem pár dolgot...-ártatlan mosollyal az arcomon mutattam meg amiket vettem. Anyáék csak nevettek, amiket vettem.
Kis idő után elkezdődött az időmérő. Az idő visszaszámlálásának elkezdésekor közvetlen, sokan kimentek.  Majd Mark, és csapattársa, Sebastian is kigurultak a boxból. Nagyon jól teljesítettek a red bullosok, Sebastian az első helyet szerezte meg, Mark pedig a negyediket. Odamentem Markhoz hogy gratulálhassak, majd később mikor lezajlott az interjú is, Sebastianhoz is odamentem...
-Gratulálok!-szóltam hozzá.
-Köszi!-szólt vissza.A hangja mintha valahonnan ismerős lenne, csak nem tudom hogy honnan.Nem iagzán törődtem vele,talán mert nem ismerem fel, majd mikor idefordult felém... Nem tudom, valahogy megakadt egymáson a tekintetünk. Majd kis idő után megszólaltam ismét.
-Még... még nem volt alkalmam bemutatkozni, Szofia Dobrev vagyok, és ők itt a testvéreim, Bia és Zsófi.-mutattam hátra testvéreim felé.
-Örülök hogy megismerhetlek!  Sebastian Vettel vagyok.-nyújtotta kezét udvariasan.
-Igen, tudom.-adtam egy bájos mosolyt-Gondolom, örülsz a mai teljesítményednek.-próbáltam húzni az időt, beszélgetni vele.Hisz azok a gyönyörű szép kék szemei, a szőke haja....
-Igen nagyon, de a lényeg hogy holnap jól teljesítsek.-mosolygott.Még egy pár szót beszéltünk, majd a családommal visszamentünk a szállóba....
-Szofi, ugye tudod hogy kit dicsértél meg az időmérő után? Mark után kihez mentél oda?-kérdezte Bia vacsora közben.
-Hát Sebastianhoz.-nevettem.-Még pedig egy pilótához, egy Forma-1-es pilótához.-mostmár kicsit jobban kacagtam és má a többiek is kivéve Zsófit, és Biát.
-Ja, gondolom a boxutcában megint lefele néztél...-nevetett Bia.
-De miért?-kérdeztem érdeklődve.
-Mivel, aki neked ment a boxutcában, az ő volt.-magyarázta Bia.
-Dehogy is! Már hogy lett volna ő.-ráztam a fejem közben falatoztam.
-De ő volt az, még is jobban látta az aki aki nem a földet nézte.-gúnyolódott.
-Jólvanna. Lehet hogy ő volt, de nem biztos. Majd megkérdezem tőle amikor legközeleb beszélek vele, vagy nemtudom..-ezzel a mondat végeztével befejeztük a beszélgetést, majd tovább ettünk.  Este a vacsora után lementünk a kávézóba. Ismét egy kis buli zajlott...
Másnap, a futam napján, elég fáradtan keltünk, igen csak sokáig aludtunk, talán egy kicsit másnaposok is voltunk. Bevettünk egy fejfájás csillapítót, és már volt annyi idő hogy készülődnünk kellett a futamra. Felöltöztünk, reggeliztünk, mosakodás és már úton is voltunk. Odaértünk, bementünk a red bullba,és a fiúk éppen az autón dolgozgattak. Nem zavartam őket, inkább a hátralévő időt, míg nem kezdődött a futam, tesóimmal töltöttem. Mikor elkezdődött, nagyon izgultam, hogy jól indulnak-e Sebastianék, és szerencsére, nagyon is jól indultak el. Mark 1 helyet feljebb jött. Sebastian meg maradt az elsőn. A futam végén Sebastian majdnem 10 mp-es előnnyel ért be Mark előtt, aki az utolsó öt körben jutott a második helyre. Lezajlott a díjátadó, a német himnusz is.. A srácok nagyon örültek a csapatban. Chritian megkért hogy maradjunk a partyn, ígyhát maradtunk. Nagyon jó volt, beugrottak a medencébe, még Chris is és Adrien is. Testvéreimmel megszomjaztunk, így hát elmentem az asztalhoz hogy öntsek egy kis pezsgőt.
-Jól érzed magad a bulin?-szólalt meg az asztal másik oldalán valaki. Szokásos módon csak lefele néztem, de azért válaszoltam neki aranyosan.
-Igen, elég jó!-válaszoltam. Majd mikor átjött a másik oldalra mellém, észrevettem a kék cipőjét...

this super!!!

2.fejezet.

/Szofia szemszöge/

Christian Horner. Szerintem mindenkinek ismerős ez a név, hiszem a Red bull Racing csapatfőnőke, meg persze apukám volt osztálytársa, és egyben legjobb haverja. Tartják a kapcsolatot, hol telefonon, hol pedig E-mail-ben. A lényeg hogy elválaszthatatlanok. De a történetem kezdete egy Keddi napon történt, három nappal a forma-1 Britt nagydíja elött...

Kedd reggel... Egy átlagos júliusi nap. Valahogy, máshogy éreztem magam reggel mikor kikelltem az ágyból. Nagyon boldognak. Mintha ma valami jó hírt fogok kapni...

Felöltöztem, megmosakodtam, majd füllhallgatóval a fülemben, zenét hallgatva jókedvűen ültem asztalhoz, az öt tagú családommal. Zsófi, szokásos módón utolsónak ült asztalhoz. Bianka a jobb, Zsófi bal oldalamon ült. Belekezdtünk a reggelibe mikor apa telefonjának a csörgésére lettünk figyelmesek...

/Apa szemszöge/

A telefonom csörgésére lettem figyelmes. Kivettem zsebemből és felvettem.
-Igen, tessék?-szóltam bele. Arréb mentem az asztaltól hogy ne zavarjam meg hangos beszédemmel a reggelit.
-Szevasz Lukas, miújság?-válaszólt egy ismerős férfi hang.
-Christian!-örömömben felkiáltottam, amire a lányok is felfigyeltek, és rögtön körém gyültek.-Semmi különös. Te hogy vagy?
-Kössz jól. Gondolom tudod hogy most hétvégén lessz a Britt nagydíj...-kezdte mondandóját.-És hát mivel nemsokára lessz a születésnapom, arra gondoltam hogy meghívlak titeket hétvégére a futamra. Az egész családodat. Mit szólsz?-várta válaszomat.
-Hát... Nem is tudom...
-De muszáj eljönnötök!-kérlelt minket. Ránéztem a gyerekekre, és csak a csillógó három szempárra tudtam koncentrálni.
-Rendben.-adtam egy bő választ.
-Jó, rendben.A repülőjegyeket már megvettem, a futam jegyei is megvannak.-mondta hadarva örömében christian.
-Várj! Te tudtad hogy menni fogunk, és nem utasítjuk el az ajánlatodat?-zúdítottam rá hirtelen a kérdést, mintha haragudnék rá.
-Miért? Baj?-lepődött meg chris.Pár másodperc utánboldog hangon felkiálltottam:
-Ez az a Chris akit iskolás korom óta ismerek! Na jó, mond...mikor induljunk hány órakor mit pakoljunk, hány napra?-zúdítottam a kérdéseket christianre...


/Zsófi szemszöge/

 Mikor apa letette a telefont, csak úgy zúdítottuk rá kérdéseinket:
-Crhis volt az igaz?-kérdezte egyik oldalamról Bia.
-Mit kérdezett? Mit akart? Mond már apa!-szólalt meg másik oldalamról Szofia.
-Nyugi lányok! Lányok! Nyugodjatok le, mer most szerintem ha elmondom akkor csak bolondobbak lesztek mint vagytok. Ez is elég már...-húzta az időt apa.
Visszaültünk az asztalhoz anyához. Befejeztük a reggelit, és mindenki ment saját kis dolgára. Majdnemhogy mindenki bement a saját szobájába. Fél órával később apa kopogtatott az ajtómon. Belépett majd megszólalt:
-Kicsim. Ha szeretnéd hallani a hírt, akkor gyere le a nappaliba. Már mindenki lent van.-s már futottam is le a lépcsőn. Tényleg, már mindenki lent volt és izgatottan várták a hírt. végül apa is ideért.
-Na szóval! A hírem az... hogy akivel beszéltem telefonon, az Chritian Horner volt...
-Tudjuk, tudjuk! Térj a lényegre!-szakítottam félbe mondandóját. Mindenki csak nevetett.
-Na... Meghívott minket a Britt nagydíjra!-és mikor mind ezt kimondta, a lányokkal hárman örömünkben felugrottunk és síkítoztunk.-Úgyhogy, már megbeszéltem vele mindent, csütörtökön indulunk!
-Ez szuper!-elegyedtem szóba testvéreimmel.
-Már alig várom hogy végre élőben is lássam a száguldozó autókat, és érezzem az égető gumiszagot, és hogy talállkozzak néhány pilótával, beszélgessek velük.
-süllyedt bele gondolataiba Bia. Beszélgettünk még a hétvégéről, hogy miket csináljunk még a futam mellett. annyit beszélgettünk hogy már be esteledett, így hát mindenki elment sorban fürödni,vacsorázni, majd aludni. A következő nap is eltelt, nem is olyan gyorsan, de nem is olyan lassan.
Csütörtök reggel van...

/Szofia szemszöge/

Végre... Ma indulunk!! Boldogan keltem ki az ágyból csütörtök reggel. Felültem az ágyon, nyújtózkodtam eggyet majd belebújtam a papucsomba és lecsoszogtam a lépcsőn,egészen az ebédlőig.
-Jó reggelt!-köszöntöttek testvéreim, és szüleim.
-Nektek is!-csoszogtam oda a hűtőhöz és kivettem a tejet. Megreggeliztünk, beszélgettünk egy kicsit, majd kezdtünk készülődni az útra. Felmentem a szobámba, bementem a fürdőbe megmosakodni, a hajamat megcsinálni, egy kis alap sminket feltettem magamra. Mikor felöltöztem és a bőröndömet is levittem a bejárati ajtóhoz már majdnem mindenki ott állt, kivéve Biát.
-Bia! Készen vagy? Gyere mert lekéssük a gépet!-kiálltott fel apa.
-Mindjárt, csak nem találom a... Megvan!-mondta, és már lent is volt a bőröndjével. Kiléptünk az ajtón, és már az autóban ülve úton voltunk a reptér fele.
1 óra utazás után megérkeztünk a Ferihegyi repülőtérre. Tudom hogy Liszt Ferenc repülőtér, de én még a régi nevén hívom azt.:) Kiszálltunk az autóból majd bementünk. Kicsit késésben voltunk így hát kicsit kapkodtuk a lábainkat. Leadtuk a csomagokat és már a repülőgépen ültünk. Három óra utazás után leszállt a gép. Leszálltunk a gépről, és mikor már a csomagjaink is mind megvoltak elindultunk kifele. Kiérkezve a reptérről észrevettük Christiant és megrohamoztuk. Mindhárman a "nyakába ugrottunk". Hát mit is mondjak, Christian mintha a nagybácsink lenne, szinte már úgy is viselkedik mikor telefonon vagy interneten is csevegünk.
Elég hűvös volt az idő, még jó hogy pakoltunk meleg ruhát is. Beszélgettünk még egy kicsit majd elindultunk. Beszálltunk a kocsiba és elmentünk egy hotelhez, ahol aludni fogunk a hétvégén. Chris nem tudott a hotelben velünk tartani, így is nagy nehezen tudott elszabadulni a pályáról, éppen megbeszélés volt erről-arról a csapatnál.
-Ez gyönyörű!-néztem körbe a gyönyörű hotelban testvéreimmel. Apa a recepciósnál volt, elrendezte a szobákat.
-Induljunk!-szólalt meg a recepcióstós ellépve. Elindultunk a lift felé, de én a lépcsőn mentem, mivel félek a lifben. Ikertesóm is, és Bia is velem tartott.
 Felértünk a 4. emeletre. Anyáék már ott álltak és minket vártak. Kezünkbe vettük a bőröndöket és megkerestük a szobákat. Nem kellet sokat meni a szobákig, a folyosó elején voltak. Bementünk, mindenki kiválasztott magának egy ágyat, és a melletti lévő szekrénybe szépen bepakoltuk a ruhákat. Egy órával később anyáék úgy döntöttek hogy lemennek körbenézni, milyen kávézó van, meg ilyenek.
-Várjatok csajok! Mindjárt jövök csak leviszem apának a telóját, látom hogy itt hagyta!-Hadartam össze a szavakat és már ki is léptem az ajtón. Nem is tudom miért futottam, mintha az életem múlna ezen a telefonon. A nagy sietség közben, épp hogy pár másodpercre rápillantottam a készülékre mikor valakinek nekimentem.
-Jajj, bocsáss meg!... Szofia?-lepődötten szólitott nevemen Chris.-Éppen.. csak azért jöttem... Apádék hol vannak?-beszélt kicsit zavarodottan.
-Éppen oda indultam. Fent hagyta a telóját.-mutattam fel a kezemet benne a mobillal.-Gyere velem!-Lementünk a kávézóba, és felfigyeltünk anya hangos nevetésére. Hárman ültek az asztalnál, anya, apa és még valaki... Odamentünk Chrissel és leültünk melléjük.
-Szia Chris!-üdvözölte apám Christ.
-Képzeld az úr is magyar, és épp egy vicces kis történetet mesélt egy családról.-mutatta be nekünk az idegent anya.
-Ez pompás!-mondtam anyának egy gyors választ.-Apa! Itt a telód, gondoltam lehozom, tudom hogy nem tudsz meg lenni nélküle sokáig!-kacsintottam egyet, és már el is jöttem tőlük. Fel értem a szobába, bementem és Zsófi szaladt felém rémült arccal.
-Mi a baj?-kezdtem én is ilyedt arcot vágni.
-Gyere gyorsan! Bia elesett,és nagyon fáj a lába. Megbotlott, kiment az erkélyre  hogy körbenézzen és valahogy megbottlott.. és rosszul esett a lábára.. és.. nem tudom mi lehet vele!-hadart Zsófi miközben az erkély felé vettük az irányt. Odaértünk, de senkit sem láttam. Beljebb mentem az erkély felé mikor a fal mögül Bia kiugrott és a nyakamba öntött egy pohár vizet. Már majdnem megfulladtak a nevetéstől, főleg hogy milyen morcos arcot vágtam.
-Héé! Ez nem vicces!-végül énis elkezdtem nevetni. Mikor vége lett ennek a viccelődésnek elmentem a szekrényemhez hogy át vegyem a felsőmet. A nap hátralévő részét a szobánkban töltöttük, mindenki a kis saját dolgával foglalkozott. Mikor beesteledett lementünk megnézni hogy a kávézóban miféle kis party van. Egy eszméletlen jó este lett belőle...

Bemutatkozás, és egyben az első fejezet.. egy igen rövid kis fejezet.

 Én egy 21 éves lány vagyok Szofia, 2 lány testvérrel. Mind hárman nagyon imádjuk a Forma-1-et. Van egy 22 éves testvérem Bianka, és ott van ikertestvérem Zsófi. Testvérek, akiknek megváltozik az életük. Hát, olvasd kis történetem...



/Szofia szemszöge/

-Ébresztő! Kelj már fel, indulnunk kell!-kelltett fel ikertestvérem, Zsófi, 2012.07.06-án Kb. 9 óra 30 perc lehetett. Még álmos voltam mikor az órára néztem.
-Jó, jó! Mindjárt, csak még öt percet adj.-válaszoltam álmos hangon.
-De, nem mindjárt! Másfél óra múlva kezdődik a Britt szabadedzés!Időben ott kell lennünk!-mostmár a takarót húzta le rólam Zsófi, és már második testvérem, Bianka is segített neki...

Igen, a Britt nagydíj első pénteki szabadedzése. De hogy hogyan került a családom Silverstone-ba? Ehhez vissza kell tekintenünk három napot...