this super!!!

2.fejezet.

/Szofia szemszöge/

Christian Horner. Szerintem mindenkinek ismerős ez a név, hiszem a Red bull Racing csapatfőnőke, meg persze apukám volt osztálytársa, és egyben legjobb haverja. Tartják a kapcsolatot, hol telefonon, hol pedig E-mail-ben. A lényeg hogy elválaszthatatlanok. De a történetem kezdete egy Keddi napon történt, három nappal a forma-1 Britt nagydíja elött...

Kedd reggel... Egy átlagos júliusi nap. Valahogy, máshogy éreztem magam reggel mikor kikelltem az ágyból. Nagyon boldognak. Mintha ma valami jó hírt fogok kapni...

Felöltöztem, megmosakodtam, majd füllhallgatóval a fülemben, zenét hallgatva jókedvűen ültem asztalhoz, az öt tagú családommal. Zsófi, szokásos módón utolsónak ült asztalhoz. Bianka a jobb, Zsófi bal oldalamon ült. Belekezdtünk a reggelibe mikor apa telefonjának a csörgésére lettünk figyelmesek...

/Apa szemszöge/

A telefonom csörgésére lettem figyelmes. Kivettem zsebemből és felvettem.
-Igen, tessék?-szóltam bele. Arréb mentem az asztaltól hogy ne zavarjam meg hangos beszédemmel a reggelit.
-Szevasz Lukas, miújság?-válaszólt egy ismerős férfi hang.
-Christian!-örömömben felkiáltottam, amire a lányok is felfigyeltek, és rögtön körém gyültek.-Semmi különös. Te hogy vagy?
-Kössz jól. Gondolom tudod hogy most hétvégén lessz a Britt nagydíj...-kezdte mondandóját.-És hát mivel nemsokára lessz a születésnapom, arra gondoltam hogy meghívlak titeket hétvégére a futamra. Az egész családodat. Mit szólsz?-várta válaszomat.
-Hát... Nem is tudom...
-De muszáj eljönnötök!-kérlelt minket. Ránéztem a gyerekekre, és csak a csillógó három szempárra tudtam koncentrálni.
-Rendben.-adtam egy bő választ.
-Jó, rendben.A repülőjegyeket már megvettem, a futam jegyei is megvannak.-mondta hadarva örömében christian.
-Várj! Te tudtad hogy menni fogunk, és nem utasítjuk el az ajánlatodat?-zúdítottam rá hirtelen a kérdést, mintha haragudnék rá.
-Miért? Baj?-lepődött meg chris.Pár másodperc utánboldog hangon felkiálltottam:
-Ez az a Chris akit iskolás korom óta ismerek! Na jó, mond...mikor induljunk hány órakor mit pakoljunk, hány napra?-zúdítottam a kérdéseket christianre...


/Zsófi szemszöge/

 Mikor apa letette a telefont, csak úgy zúdítottuk rá kérdéseinket:
-Crhis volt az igaz?-kérdezte egyik oldalamról Bia.
-Mit kérdezett? Mit akart? Mond már apa!-szólalt meg másik oldalamról Szofia.
-Nyugi lányok! Lányok! Nyugodjatok le, mer most szerintem ha elmondom akkor csak bolondobbak lesztek mint vagytok. Ez is elég már...-húzta az időt apa.
Visszaültünk az asztalhoz anyához. Befejeztük a reggelit, és mindenki ment saját kis dolgára. Majdnemhogy mindenki bement a saját szobájába. Fél órával később apa kopogtatott az ajtómon. Belépett majd megszólalt:
-Kicsim. Ha szeretnéd hallani a hírt, akkor gyere le a nappaliba. Már mindenki lent van.-s már futottam is le a lépcsőn. Tényleg, már mindenki lent volt és izgatottan várták a hírt. végül apa is ideért.
-Na szóval! A hírem az... hogy akivel beszéltem telefonon, az Chritian Horner volt...
-Tudjuk, tudjuk! Térj a lényegre!-szakítottam félbe mondandóját. Mindenki csak nevetett.
-Na... Meghívott minket a Britt nagydíjra!-és mikor mind ezt kimondta, a lányokkal hárman örömünkben felugrottunk és síkítoztunk.-Úgyhogy, már megbeszéltem vele mindent, csütörtökön indulunk!
-Ez szuper!-elegyedtem szóba testvéreimmel.
-Már alig várom hogy végre élőben is lássam a száguldozó autókat, és érezzem az égető gumiszagot, és hogy talállkozzak néhány pilótával, beszélgessek velük.
-süllyedt bele gondolataiba Bia. Beszélgettünk még a hétvégéről, hogy miket csináljunk még a futam mellett. annyit beszélgettünk hogy már be esteledett, így hát mindenki elment sorban fürödni,vacsorázni, majd aludni. A következő nap is eltelt, nem is olyan gyorsan, de nem is olyan lassan.
Csütörtök reggel van...

/Szofia szemszöge/

Végre... Ma indulunk!! Boldogan keltem ki az ágyból csütörtök reggel. Felültem az ágyon, nyújtózkodtam eggyet majd belebújtam a papucsomba és lecsoszogtam a lépcsőn,egészen az ebédlőig.
-Jó reggelt!-köszöntöttek testvéreim, és szüleim.
-Nektek is!-csoszogtam oda a hűtőhöz és kivettem a tejet. Megreggeliztünk, beszélgettünk egy kicsit, majd kezdtünk készülődni az útra. Felmentem a szobámba, bementem a fürdőbe megmosakodni, a hajamat megcsinálni, egy kis alap sminket feltettem magamra. Mikor felöltöztem és a bőröndömet is levittem a bejárati ajtóhoz már majdnem mindenki ott állt, kivéve Biát.
-Bia! Készen vagy? Gyere mert lekéssük a gépet!-kiálltott fel apa.
-Mindjárt, csak nem találom a... Megvan!-mondta, és már lent is volt a bőröndjével. Kiléptünk az ajtón, és már az autóban ülve úton voltunk a reptér fele.
1 óra utazás után megérkeztünk a Ferihegyi repülőtérre. Tudom hogy Liszt Ferenc repülőtér, de én még a régi nevén hívom azt.:) Kiszálltunk az autóból majd bementünk. Kicsit késésben voltunk így hát kicsit kapkodtuk a lábainkat. Leadtuk a csomagokat és már a repülőgépen ültünk. Három óra utazás után leszállt a gép. Leszálltunk a gépről, és mikor már a csomagjaink is mind megvoltak elindultunk kifele. Kiérkezve a reptérről észrevettük Christiant és megrohamoztuk. Mindhárman a "nyakába ugrottunk". Hát mit is mondjak, Christian mintha a nagybácsink lenne, szinte már úgy is viselkedik mikor telefonon vagy interneten is csevegünk.
Elég hűvös volt az idő, még jó hogy pakoltunk meleg ruhát is. Beszélgettünk még egy kicsit majd elindultunk. Beszálltunk a kocsiba és elmentünk egy hotelhez, ahol aludni fogunk a hétvégén. Chris nem tudott a hotelben velünk tartani, így is nagy nehezen tudott elszabadulni a pályáról, éppen megbeszélés volt erről-arról a csapatnál.
-Ez gyönyörű!-néztem körbe a gyönyörű hotelban testvéreimmel. Apa a recepciósnál volt, elrendezte a szobákat.
-Induljunk!-szólalt meg a recepcióstós ellépve. Elindultunk a lift felé, de én a lépcsőn mentem, mivel félek a lifben. Ikertesóm is, és Bia is velem tartott.
 Felértünk a 4. emeletre. Anyáék már ott álltak és minket vártak. Kezünkbe vettük a bőröndöket és megkerestük a szobákat. Nem kellet sokat meni a szobákig, a folyosó elején voltak. Bementünk, mindenki kiválasztott magának egy ágyat, és a melletti lévő szekrénybe szépen bepakoltuk a ruhákat. Egy órával később anyáék úgy döntöttek hogy lemennek körbenézni, milyen kávézó van, meg ilyenek.
-Várjatok csajok! Mindjárt jövök csak leviszem apának a telóját, látom hogy itt hagyta!-Hadartam össze a szavakat és már ki is léptem az ajtón. Nem is tudom miért futottam, mintha az életem múlna ezen a telefonon. A nagy sietség közben, épp hogy pár másodpercre rápillantottam a készülékre mikor valakinek nekimentem.
-Jajj, bocsáss meg!... Szofia?-lepődötten szólitott nevemen Chris.-Éppen.. csak azért jöttem... Apádék hol vannak?-beszélt kicsit zavarodottan.
-Éppen oda indultam. Fent hagyta a telóját.-mutattam fel a kezemet benne a mobillal.-Gyere velem!-Lementünk a kávézóba, és felfigyeltünk anya hangos nevetésére. Hárman ültek az asztalnál, anya, apa és még valaki... Odamentünk Chrissel és leültünk melléjük.
-Szia Chris!-üdvözölte apám Christ.
-Képzeld az úr is magyar, és épp egy vicces kis történetet mesélt egy családról.-mutatta be nekünk az idegent anya.
-Ez pompás!-mondtam anyának egy gyors választ.-Apa! Itt a telód, gondoltam lehozom, tudom hogy nem tudsz meg lenni nélküle sokáig!-kacsintottam egyet, és már el is jöttem tőlük. Fel értem a szobába, bementem és Zsófi szaladt felém rémült arccal.
-Mi a baj?-kezdtem én is ilyedt arcot vágni.
-Gyere gyorsan! Bia elesett,és nagyon fáj a lába. Megbotlott, kiment az erkélyre  hogy körbenézzen és valahogy megbottlott.. és rosszul esett a lábára.. és.. nem tudom mi lehet vele!-hadart Zsófi miközben az erkély felé vettük az irányt. Odaértünk, de senkit sem láttam. Beljebb mentem az erkély felé mikor a fal mögül Bia kiugrott és a nyakamba öntött egy pohár vizet. Már majdnem megfulladtak a nevetéstől, főleg hogy milyen morcos arcot vágtam.
-Héé! Ez nem vicces!-végül énis elkezdtem nevetni. Mikor vége lett ennek a viccelődésnek elmentem a szekrényemhez hogy át vegyem a felsőmet. A nap hátralévő részét a szobánkban töltöttük, mindenki a kis saját dolgával foglalkozott. Mikor beesteledett lementünk megnézni hogy a kávézóban miféle kis party van. Egy eszméletlen jó este lett belőle...