Sajnálom!

4. fejezet

/Szofi szemszöge/

 Felnéztem, és megláttam Sebastiant.
-Szia.-köszönt. Gondolom felismert, amikor odamentem hozzá hogy gratuláljak.
-Szia. Te... Nekem jöttél tegnapelőtt a boxutcában.-mondtam kicsit zavarodottan.
-Igen, valakinek nekimentem, de csak lefele nézett. Tényleg, akkor te voltál, onnan gondolom mert most is úgy kezdtük a beszélgetést hogy lefele nézve válaszoltál.-nevetett.
-Jól van, na!-én is nevettem-Kicsit szégyellős vagyok.
-Hát, pedig egy ilyen szép lánynak mint te...-mosolygott. Zavarodottságomban nem tudtam mit válaszolni.
-Jól vagy?-kérdezte kis idő múlva.
-Ő... igen.. csak... most mennem kell.-mondtam hadarva majd elszeleltem az italokkal a kezemben...
Most meg mit csináltam! Csak úgy ott hagytam. Bocsánatot kell kérnem tőle...
-Na végre hogy ideértél! Nézd, Anya meg Chris hogy táncolnak.-mondta Zsófi az italokat kivéve a kezemből.-Minden rendben van?-kérdezte ikertesóm.
-Ő... igen, minden rendben van.-adtam egy ál mosolyt, majd leültem hozzá.-De, hol van Bia?
-Nem tudom. Idejött Kimi Räikönnen , adott neki egy italt és elmentek táncolni.
-Értem, az jó.-mosolyogtam.
Kis idő múlván, anyáék úgy döntöttek hogy visszamennek a szállóba, eléggé fáradtak voltak. Egy órával később, mikor megláttam Sebet, erőt vettem magamon és odamentem hogy bocsánatot kérjek tőle.
-Szofi, hová mész?-szólt utánam Zsófi.
-Van egy kis dolgom!-csak ennyit válaszoltam. Még a fülem sarkából hallottam hogy Zsófi valamit mond:-Ja, menj csak nyugodtan, én majd elszórakozom egyedül is!-Én csak mosolyogtam, majd mikor megbökdöstem Seb vállát...
-Szia.-mondtam félős hangon.
-Szia.-köszönt elég boldog arckifejezéssel.
-Csak, bocsánatot szeretnék kérni amiért csak úgy ott hagytalak...
-Figyelj, semmi baj.-mosolygott-Én kérek bocsánatot.-egymásra mosolyogtunk majd megszólaltam.
-Akkor, ezzel el van rendezve.-mondtam.
-Igen.-mosolygott-Egy italt?-ajánlotta fel Seb.
-Persze, köszönöm.-Iszogattunk egy kicsit, szórakoztunk, beszélgettünk. Majd mikor már kicsit sokat ittunk, és elfáradtunk elmentünk hogy leüljünk. Mikor mentünk a székek felé,  Seb hirtelen megfordult, én meg nem figyeltem és pont úgy ütköztem neki hogy ajkaink összeértek. Nem tudom, valahogy nem éreztem azt hogy abba kéne hagynunk a csókot. Ezzel Sebastian is így volt. Csókunk után megszólaltam.
-Sajnálom, én csak...-Seb csak mosolygott-nem figyeltem és...-majd mondandómat Seb újbóli csókja szakította meg. Majd ismét megszólaltam.
-Asszem...hozok még... egy kis italt-mutogattam az italpult felé viccesen, és zavarodottan.-igen...-majd fogtam magam és elindultam. Visszamentem, és ezek után nem beszéltünk a történtekről. Nagyon jól mulattunk. Majd mikor már a buli vége felé jártunk, és a sok alkohol hatása alatt voltunk...
-Nincs kedved feljönni hozzám?-ejtette ki száján Seb a kérdést.-Bocs, ezt nem kellett volna..
-Oké!-Szakítottam félbe válaszommal. Az este folyamán nem igazán emlékszem a történtekre, csak arra, hogy taxit hívtunk, majd megérkeztünk egy szállodához, és Seb az ölében vitt fel a szobájába, mert én már menni is alig tudtam. Ennyi... Többre nem emlékszem....
Másnap reggel, elég korán keltem, magam mellett egy szőke némettel. Sebastian volt az, még aludt. Felöltöztem, megfogtam a táskámat, és kiosontam a szobából. Becsuktam az ajtót, vettem egy mély lélegzetet, majd szomorú arccal elindultam a hotelba, anyáékhoz. Már biztos aggódnak... Egész a hotel vezető útig gondolkoztam a tegnap estéről, meg a ma reggelről...
Mikor beléptem a hotel ajtaján anyáék megrohamoztak.
-Te hol voltál? Már annyira aggódtunk.-ölelt meg anya.
-Sebastian-nál aludtam.És egyébként, 21 éves vagyok, tudok magamra vigyázni.-mosolyogtam, majd hirtelen szomorúra változott arcom.
-Kicsim, minden rendben van?-kérdezte aggódva anya.
-Igen, minden oké!-mondtam egy álmosollyal az arcomon.-Amúgy, Zsófi, Bia?? Hol vannak?-tereltem a témát.
-Hát. Ők sem érkeztek meg az éjjel.-mikor ezt kimondta anya, az ajtón Zsófi lépett be.
-Szia!-mentem oda egy öleléssel köszönteni.
-Szia.-mondta komásan.-Elég nagyot buliztam az éjjel. Kész hulla vagyok.-mondta ikertesóm ledobva táskáját a földre.
-Csak nem te is egy pilótával voltál az este?-kérdezte anya.
-De.-adott egy gyors választ.-Miért, még ki volt?
-Hát az ikertesód.-mondta anya mosolyogva. Zsófival egymásra néztünk és csak mosolyogni tudtunk örömünkben.
-El kell mesélned mindent!De majd ha hazaértünk mert most hulla fáradt vagyok.-Bementünk a szobánkba majd ledőltünk az ágyunkra. Kis idő múlván Bia is belépett a szobába és csak úgy beesett az ágyba.
-Hát te? Hol voltál az este folyamán?-kérdeztem komás hangon.
-Hát... Ugyanazt csináltam, mint ti. Anya mesélte hogy ti mit csináltatok, kivel töltöttétek az éjszakát.-válaszolta és már aludt is. Később mi is elaludtunk Zsófival.
Hétfő éjszaka utaztunk haza Budapestre. Az egész repülőutat végig aludtuk Tesóimmal. Reggel 4 órakor értünk haza, leszálltunk a repülőről majd hazamentünk. Otthon ki sem pakoltunk a bőröndökből, inkább elmentünk aludni. 11 órakor keltünk fel, ebédeltünk kipakoltunk a bőröndökből, majd tesóimmal elvonultunk a szobámba hogy elmeséljük a kis kalandjainkat.
-Zsófi! Te kezd. És előre is bocsi hogy vasárnap a partyn ott hagytalak.-húztam félre a számat.
-Semmi baj. Ami után elmentél olyan történt velem, amire soha nem számítottam volna.-felhajtotta fejét, és csak úgy ragyogott arcán az öröm.
-Na, meséld már! Már kíváncsi vagyok!-szólalt meg Bia.
-Oké, rendben.-sóhajtott egyet, majd belekezdett-Hát, először is...

/Zsófi szemszöge/

-Ja, menj csak nyugodtan, én majd elszórakozom egyedül is.-mondtam Szofinak, de ő nem figyelt, hanem odament Sebastian Vettelhez. Nem figyeltem tovább rá és belekortyoltam az italomba mikor valaki hozzám szólt.
-Elég  jó ez a party.-mondta egy pasi. Fel néztem hozzá és a Mclaren versenyzőjét láttam, Jenson Buttont.
-Igen. Az.-mondtam hirtelen zavarodottságomban.
-Foglalt ez a hely?-kérdezte Jenson udvariasan.
-Már nem. Tesóm itt hagyott.-húztam a számat.-ülj le nyugodtan.
-Ohh. Jenson Buton vagyok.-leült, majd bemutatkozott.
-Igen. Tudom.-mosolyogtam.
-És.. Téged hogy hívnak?-kérdezte Jenson.
-Ohh, bocsi. Zsófia Dobrev vagyok.-mutatkoztam be.
-Örülök hogy megismerhetlek.-mosolygott.
-Én is.-majd viszonoztam mosolyát.
-Kérsz egy italt?-kérdezte egy kis kínos csönd után.
-Igen, köszönöm.-mondtam majd felálltunk és elmentünk az italpulthoz. Beszélgettünk, italoztunk, táncoltunk majd reggel  Jenson szálloda szobájában ébredtem. Nem tudom hogyan, lehet hogy elaludtam, és Jenson felhozott..
-Hogy kerültem ide?-kérdeztem korán reggel Buttontól.
-Hát, bealudtál a taxiban, és inkább felhoztalak hozzám.-válaszolt a mellettem fekvő Jenson.
-Hát, nagyon köszönöm.-mondtam.
-Nincs mit! Nem vagy éhes?-kérdezte.
-De!
-Akkor, együnk valamit.-felvettem magamra Jens egyik ingét majd kimentünk a konyhába, majd elkészítettünk valami ehetőt. Nem vagyok valalmi jó a főzésben, és nem akarom magam nagyon dicsérni de finom lett! Később, mikor már megreggeliztünk, odamentem a csaphoz, és elkezdtem mosogatni.
-Mit csinálsz?-kérdezte Jens, izmos testére felhúzva egy pólót.
-Csak elmosogatok.-mondtam mosolyogva.
-De nem kell. Hagyd csak, majd én megcsinálom.
-Nem! Majd én megcsinálom, tartozom ennyivel.
-Még is miért?
-Amiért nem hagytál ott a taxiban miután elaludtam.
-De hát ez természetes!-odajött, majd kivette a kezemből a szivacsot.
-Hé! Add vissza.-nyújtózkodtam mivel Jenson a magasba tartotta a szivacsot.-Ez nem ér! Nem vagyok ilyen magas.-nevettem el magam. Jens is csak nevetett.
-Majd visszaadom ha..-mondta a kezét még mindig a magasba tartva.
-És mi lenne az a ha?-karba tett kézzel kérdeztem.
-Ha megcsókolsz.-mondta. Szemeim tágra nyíltak, és csak a gyönyörű szép szemeit tudtam bámulni. Majd ajkaink egyre közelebb értek egymáshoz. Majd megcsókolt. Csókunk után csak egymást tudtuk nézni. Kis idő után elmosolyodtam, majd Jenson megkérdezi:
-Mi az?-kérdezte vidáman.
-Ááá.. Semmi..-nyúltam a hátam mögött lévő habos mosogatóvízbe. Majd habos kezemet az arcára tettem.
-Hé!-megfogta a karom, majd megcsókólt ismét. Eltartott egy ideig csókunk, majd úgy döntöttem hogy ideje anyáékhoz mennem, biztos már aggódnak. Mikor a hotel ajtajához értem, megfordultam hogy elbúcsúzzak Jensontól.
-De, amúgy, most mi legyen? Csak mert hogy megcsókoltál, és nem csak ezért akartad ezt.-magyaráztam.
-Igen. Szeretnék veled kapcsolatot kialakítani. De nem csak baráti szinten.-mosolygott. Nem tudtam mit mondani, csak közelebb mentem hozzá, majd megöleltem. Szerintem ez az ölelés egyértelmű volt Jensnek hogy én is szeretném. A búcsúzkodás és telefonszám cserélés után, elindultam a hotelba. Egész a hotelig vezető útig nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról, olyan boldog voltam.

/Szofi szemszöge/

Csak, néztem, mosollyal az arcomon amit Zsófi mesélt. Nagyon örültem ami vele történt, miután én otthagytam az asztalnál tegnapelőtt  este.
-Ezt nem mondod?-néztem lepődötten,örömmel telve.
-De de!Na, és hát ennyi, és most megadta a telefonszámát!-Zsófi összeszorította fogait és csak mosolygott, mint én.
-Na, de most te mesélj!-mondta ikertesóm.
-Én majd utoljára.-válaszoltam, majd egy kicsit elszomorodtam.
-Minden rendben van?-kérdezték.
-Igen.Persze.-egy kis idő után válaszoltam majd-Na, mesélj Bia.Veled mi történt?
-Hát! Mikor Zsófiival ott ültünk az asztalnál, amikor elmentél italért, ami elég sokáig tartott-nevetett-akkor, odajött hozzám egy férfi....


/Bianka szemszöge/


Zsófival beszélgettem, mikor odajött hozzám egy baseball sapkás férfi.
-Szia.-halkan megszólalt. Mikor felnéztem, megláttam Kimi Räikönnent. Nagy nehezen én is visszaköszöntem neki.
-Szia.
-Kimi Räikönnen vagyok.-mutatkozott be.
-Igen, tudom.-mosolyogtam el magam.-Én pedig Bianka Dobrev vagyok
-Gyönyörű név.
-Köszönöm.-kicsit elpirultam.-Ja, bemutatom a testvérem, Zsófi Dobrevet.
-Helo!-odament majd kezet ráztak.
-Nem szeretnél leülni?-mutattam az üres szék felé.
-Nem, köszi.És te nem szeretnél inni velem egy italt?-kérdezte a poharat odanyújtva nekem.
-De, miért ne!-adtam egy bájos mosolyt majd felálltam, Kimi odaadta az italt, majd elindultunk az italpulthoz.
-Ugye nem baj ha elmegyek?-kérdeztem testvérem mielőtt elindultunk.
-Nem, dehogyis el leszek majd Szofival.
-Köszi.-Odaértünk a pulthoz majd beszélgettünk.
-Ki az a Szofia?-kérdezte kíváncsian Kimi.
-Ja, ő csak Zsófi ikertesója.-válaszoltam.
-Tehát, hárman vagytok testvérek.
-Igen.
-És, ki az idősebb? Zsófi, vagy Szofia?
-Szofia. Egy perccel.-Kimi csak bólintott egyet majd belekortyolt az italába.
-És gondolom, te vagy a legidősebb.
-Igen, én. De csak egy évvel.-Beszélgettünk még egy kicsit, sorra ittuk az alkoholt. Nagyon jól mulattunk az este, majd nekem valahogy megszakadt az este... Csak arra emlékszem hogy Kimivel voltam. Reggel ismeretlen helyen ébredtem, magam mellett egy szőkés barna hajú férfival. Aztán rájöttem, mikor megfordult hogy Kiminél vagyok. Kis idő után felkelt.
-Jó reggelt!-köszöntött a finn.
-Jó reggelt!Mi történt tegnap este?-kérdeztem.-És hogy kerültem ide?
-Kicsit sokat ittunk, és elaludtál, és a testvéreidet meg már sehol sem láttam, ezért fölhoztalak hozzám.-nyújtózkodott egyet, majd fejét megtámasztva várta a reakciómat hogy mit mondok.
-Hű..-szemöldököm összehúztam-Köszi. De, ugye nem csináltam semmi hülyeséget? Mert nem igazán emlékszem a tegnapra, mikor még nem aludtam el.-vártam Kimitől a megnyugtató választ, de ő csak nézett kis mosollyal az arcán.
-Hát, azt mondtad hogy belém zúgtál, és meg is csókoltál.-nevetett.Csak nagy szemekkel néztem, már kezdtem elpirulni és betemettem kezembe arcom.
-Ezt nem mondod!Ne haragudj!Soha többé nem iszom!
-Semmi gond. Elég jól el voltunk.
-Hát, igen. Kezdek éhes lenni.-rátettem a kezem a hasamra.
-Akkor, menjünk aztán együnk valamit. Biztos lehet kapni valami finomat a lenti étteremben.
-Okés.-elkezdtem kikelni az ágyból, de Kimi megragadta a derekam majd visszahúzott, fölém hajolt majd ajkaink összeértek. Megcsókolt. El tartott egy ideig csókunk, majd később megszólaltam.
-Ööö.. mi most...-kezdtem csókunk után kicsit zavarodottan.
-Járunk.-félbeszakított válaszával, majd újra megcsókolt. csókunk után csak mosolyogtam rá, és gyönyörű szép szemeibe mélyedtem. Később megszólaltam.
-Most már tényleg menjünk.
-Rendben.-felöltöztünk majd lementünk reggelizni. Mikor végeztünk, felmentünk a szobába.
-Szerintem, elindulok haza, biztos már várnak otthon, meg nem is tudják hogy hol vagyok. Meg nem tudom hogy mikor utazunk haza.
-Rendben. Miért, hol laksz?
-Magyarországon, Pesten.Csak Apa haverja meghívott minket. Christian Horner.
-Ott lesz nemsokára futam, három hét múlva.
-Igen, tudom.-mosolyogtam.
-És, ki jössz?
-Hát persze, már alig várom.
-Meg adod a címed?-adott egy bájos mosolyt.
-Persze.-megírtam neki a lakcímem-A tesóimmal lakom együtt.-odanyújtottam a cetlit kezébe, majd elindultunk lefele. Lent egy csókkal búcsúztunk el egymástól, majd elindultam. Beletúrtam a táskámba hogy megkeressem a telefonom, de nem találtam. Eszembe jutott hogy Kiminél letettem az asztalra. Visszarohantam, Felmentem az emeletre, majd bekopogtam az ajtón.
-Szia.-lepődött meg.
-Szia. Bocsi, csak itt hagytam a telóm.
-Gyere be.-beljebb léptem, majd egy csókot nyomtam szájára. Bementem, felkaptam a telefont, majd ismét elbúcsúztunk. Fél óra múlva megérkeztem a családomhoz....

/Szofia szemszöge/

-Ez nagyon jó! Úgy örülök hogy összejöttél Kimivel, Zsófi meg Jensonnal.-megöleltem testvéreimet.
-És, te Szofi? Veled mi történt?-kérdezte Bia az ölelés után.
-Hát..-szomorodtam el. Már könnyeztem egy kicsit.
-Mi a baj?-kérdezte ikertesóm.
-Elmesélem.-egy ál mosoly és elkezdtem mesélni-Hát, én Sebastiannal voltam az este, és hát, mi is sokat ittunk, még meg is csókolt a partyn, kétszer is. Akkor igazán beleszerettem, de már előtte is, de most már nagyon. Majd este megkérdezte hogy nem-e megyek fel hozzá ott aludni én meg igent mondtam. Fel mentünk, másnap reggel pedig, még aludt, én meg ott hagytam...
-Te képes voltál ott hagyni?-néztek nagy tekintettel tesóim.

-Tudom, nem kellett volna.-néztem lefele.
-Hát nem. Főleg ha szereted. Szofi!
-Tudom! De most mit csináljak?
-Hát, mond meg neki hogy szereted.-mondták egyszerre testvéreim.

-Talán... talán igazad van!-majd mikor ezt kimondtam, kirohantam a szobámból.
-Hová mész?-kiáltotta utánam Zsófi.
-Hát.. Silverstone-ba!-visszajöttem, hoztam a kezemben a bőröndömet és elkezdtem bepakolni. Fél óra készülődés után, elköszöntem testvéreimtől. Lerohantam az emeletről, majd az ajtó felé vettem az irányt. Anyáék a konyhában ültek, beszélgettek, de én csak elsuhantam előttük.
-Szofia! Hová mész?-kérdezte anya mire én csak ennyit mondtam:-Silverstone-ba!-és már ki is léptem az ajtón. Beültem az autómba, és egy óra autózás után a reptéren is voltam. Még egy telefonálást ejtettem tesóimmal, hogy majd a kocsimért jöjjenek el a reptérre. Leadtam a csomagjaimat, majd felszálltam a repülőre. Számomra egy igen hosszú repülőút következett...

/Sebastian szemszöge/

Kedd reggel kicsit máshogy keltem. Hisz, akibe beleszerettem csak gondolt egyet és hétfő reggel amíg aludtam elment. Nagyon elkeseredett voltam. Azok a gyönyörű szép sötét barna szemei...
Még gondolkoztam egy kicsit, majd a nap hátralévő idejét, amíg nem indultam, a hotelban töltöttem. Majd este összepakolva a bőröndbe elindultam lefele. A földszinten, az ajtóhoz érve láttam hogy esik az eső, már sötétedett is. Elővettem az esernyőmet, és kimentem hogy bepakoljak az autóba.
-Sebastian!-kiáltotta valaki a nevemet miközben a csomagtartóba pakoltam be bőröndömet. A hang felé néztem, és megláttam Szofiát. Vizes ruhájában állt az esőben a lámpa alatt.

/Szofia szemszöge/

-Sebastian, sajnálom hogy ott hagytalak, nagyon sajnálom! Amióta megláttalak, én teljesen beléd szerettem, és a vasárnap történtekkel, csak fokozódott az érzés irántad.-már könnyeztem, de Seb csak állt és nézett. Azt hittem hogy nem akar velem lenni, de ekkor... eldobta esernyőjét, és felém rohant. Mikor odajött hozzám, közelebb lépett,  fel néztem szemeibe, majd megcsókolt. Ott álltunk a sötétedő ég alatt, az esőben, átölelve egymást csókunk közben...